4.Különös álom.

Sziasztok.Igen tudom,4 hetet késtem.Amit nagyon,nagyon,nagyon,nagyon sajnálom.Nem volt energiám,sem időm sem pedig ihletem.Plusz belekezdtem egy új blogba(Elveszett érzés) aminek az 1. részét sokáig tartott megcsinálni.Aztán ott volt a szülinapom,amin éppenséggel egy meglepetés buli várt,sátrazásból.Majd nyaraltam.Tudom,azt hiszeitek csak indokot keresek mindenre,de ez nem igaz.Tényleg nagyon sajnálom.Megpróbáltam izgalmasabbá és hosszabbra írni a fejezetet,remélem sikerült.Örülnék pár kommentnek és egy kicsi pipának.Jól esne:') Köszönöm megértéseteket.Jó olvasást!

Jade Last.
ÚJ SZEREPLŐ

Naomy szemszöge:


-Nomy!Nomy ébredj!-Hallottam meg Es és Niall hangját.Várjunk csak..Akkor én most álmodtam?Nem,az nem lehet.Hiszen itt fekszek a fűben.Vagy..Az ütés után elájultam volna..Lehetséges.
-Mi történt?-Kérdeztem kómásan.Alig láttam valamit.Niall  ébreszgetett.Es pedig nagyon jól eljátszotta,hogy mennyire aggódik értem.Na persze.-Jól vagy?-Kérdezték egyszerre.
-Igen,persze.Csak egy kicsit szédülök,de semmi bajom.Köszönöm a pulcsit Niall-Vettem el tőle.-De én most..-Néztem rá Esre-Mármint Mi most már haza mennék..Igaz?-Kérdeztem a mellettem álló fiúra.
-Igen.Már késő van.Kösz Niall.Majd hívlak.Csá haver.-Majd pacsiztak egyet és elindultunk.
-Miért?Miért vágtál pofon?Miért vagy féltékeny,amikor tudod,hogy Te vagy a barátom és nem Niall!
-Azért Naomy,mert tudom,hogy ismeritek egymást.Nem tudom,hogy honnan de ismeritek egymást.És nem barátilag.Még a vak is látja,hogy nem csak haverként tekintesz rá!
-Es fogd már fel,hogy téged szeretlek!Akkor szerinted nem mondtam volna el mit tettél velem?Hogy néha mennyire durván bánsz velem?Hogy miattad kötöttem ki a földön?
-Ebben van valami.De akkor is kiderítem mi volt köztetek.Vagy,hogy mi van most köztetek.
-Szimpla barátság.-Vágtam közbe.-Semmi más.
-Nem Nomy!Több ez annál!Láttam mennyire erősen megölelted!És ő is téged.
-Rosszul láttad.
-Na jó ezt most fejezd be!Láttam amit láttam!Kiderítem,hogy mi volt köztetek!Akár tetszik akár nem.
-Nem fejezem be!Es.Valamit elfelejtettél!Tegnap volt az az évfordulónk!És elvittél hozzájuk!Nem csináltunk semmi romantikusat!Elmehettünk volna vacsorázni,vagy legalább sétálni!De nem!Semmi romantika nem volt a tegnapban!Semmi!-Láttam,hogy teljesen meglepődött  azon,amit mondtam.De igaz.Nem tehetek mást.Lehet,hogy most kapok tőle valami durvábbat.De lehet nem.Hát az utóbbi történt.
-Igazad van.Sajnálom.-Hajtotta le a fejét.-Most még..-nézte még mindig a földet.-Elmehetnénk moziba.Persze csak ha szeretnél.-Meglepődtem mondatánál.Hirtelen nagyon kedves lett.
-Es..Már késő gondolkozni.Lekésted.Sajnálom,majd máskor.-Sóhajtott egyet,majd egy puszit nyomott az arcomra.Eddig sem repkedtek a gyomromban a lepkék őrülten,mint nemrég Nialllnál,de most még annyira sem izgatott meg ez a puszi,mint régen.Azaz 2 napja.Lassan hazaértünk.Úgy volt,hogy nála alszok ma,de úgy döntöttem,hogy jobb lesz nekem itthon olvasni.És nem,nem Niallal beszélni.A "barátom" nem nagyon díjazta,hogy itthon fogok aludni,az helyett, hogy vele élvezném az éjszakát.És nem,nem arról beszélek amire gondoltok.Hanem arra,hogy úgy volt beszélgetünk a semmiről és néha-néha egy csókot váltunk.A másodikat,csak megszokásból.Nem,ez nem így lett.Elköszöntem tőle,és beléptem a lakásba.Apu még újságot olvasott.Nem tudom,hogy csak okot keresett e hogy megvárjon, vagy csak érdekességet talált benne.Később rájöttem,hogy kivételesen az utóbbit csinálta.
-Ilyen korán?-Szólt utánam,amikor már a lépcső második fokára léptem.-Nem mondom,hogy nem örülök,de nem úgy volt,hogy ma nem itthon alszol?-Kérdezte,még mindig az újságba bújva.
-De,úgy volt.-Mosolyogtam.-Csak úgy döntöttünk kialusszuk magunkat,mert Es barátinál nem nagyon ment,mivel késő estig játszottunk.-Mondtam egy egy szusszal.-Ezért most megyek olvasok egy kicsit,majd lefekszek.Jó éjt.
Egy puszi után a szobámba mentem,és lehuppantam a babzsák fotelembe.Gyorsan elővettem egy könyvet,és beleolvastam.Húsz oldalt olvastam,majd elálmosodtam.Lementem még egyet inni,és lefeküdtem aludni.
Mármint próbáltam.Állandóan azon járt az agyam,hogy Miért.Miért kellett vele találkoznom!?Igen,szeretem nem tagadom.Sőt imádom.De így sokkal nehezebb életem lett.Nem tudom mit tegyek.Niall-al szeretnék lenni.Mindig is egy ilyen barátra vágytam.És már tudom is hogy miért.De Es..Ezek után képes lenne megölni,csak mert szakítok vele.Habár ha belegondolok..A halál békés és csöndes.probléma mentes..

***

Már korán reggel kipattantak a szemeim,és vissza aludni sem bírtam,így kénytelen voltam felöltözni.Lent hangokat halottam,így lementem.Apa készült a munkába,anyával a vállán.Igen,egy helyen dolgoznak.

Én nem bánom.Nem az én dolgom.Csak kicsit fura,amikor ugyan azt a munkabeosztást kapják.Tehát délután háromig én szoktam vigyázni Maddyre.Ami most persze nem jött össze,mert a mamánál alszik.Tehát egyedül leszek ebben a nagy házban szinte egész nap.És az égvilágon semmit nem tudok csinálni.Nekem nincsen legjobb barátnőm,sőt!Még barátaim sincsenek.Nincs olyan ismerősöm akiben feltétel nélkül megbízhatok.Az internetért sem rajongok a legjobban,Msn és Twitter.Ezekre nézek fel naponta.Bár hiába,semmi újdonság.Egyiket sem néztem még ma nem.Egyrészt mert semmi érdekeset nem látnék rajta,másrészt pedig lemerült a laptopom és a telefonom is.Aminek persze a töltője lent van a konyhába,ahova éppen lusta vagyok lemenni.Az olvasással pedig a következő probléma lépett fel:Minden itthon lévő könyvet átlapoztam egy párszor.És amikor rájöttem hogy ezt még nem olvastam,a következő oldalnál rájövök hogy mégis.Ez nem normális dolog.Mármint, hogy a koromban lévő lányok nem olvasnak.Nem Msn-eznek.Ők a barátaikkal töltik az idejüket.Buliznak.Nekem nincsenek barátaim.Pedig mi mindent feladnék,hogy legyen egy legjobb barátnőm!Majd csöngettek.
-Mit keresel itt?Ha Es meglát nekem és neked is véged!-Kezdtem már majd nem kiabálni Niall-el.
-Naomy,nyugi.Es elutazott.Nem mondta neked?-Nyugtatott.Az utolsó mondaton meglepődtem.Lehet,hogy most kicsit rosszabb viszonyba vagyok Essel,de ezt említhette volna.
-Nem,nem mondta.-Hívtam közbe beljebb,majd becsuktam mögötte az ajtót.-Kérsz valamit?-Kérdeztem a konyha fele menve.Igazából tudtam,hogy imád enni,csak udvariasságból kérdeztem meg tőle.Vittem neki Oreot és leültem mellé a fotelbe.-Miért jöttél?
-Beszélni szeretnék veled.Úgy mindenről.-Kezdte el a mondatot.-Tudod,nem gondoltam volna,hogy újra látlak.És őszintén szólva végig emlékeztem rád.Csak elakartalak felejteni.Persze ez nem ment.Ha azt mondanám nem kerestelek,és nem álmodtam vele,akkor hazudnák.Minden nap arra vártam,hogy egyszer csak meg jelensz az ajtómban,és megint minden olyan jó lesz,mint amilyen régen volt.-Azt hiszem bekönnyeztem.Imádom a fiút.És nem már megint.Hanem még mindig.Annyira érzelgős és szerény.Kék szemeivel elkápráztatja az embert,és nem lehet levenni a szemünket róla.
-Szeretlek.-Mondtam ki,tudatomon kívül.Először megbántam,azután nem érdekelt ha Es tud is róla.Mert szeretem.Mindennél és mindenkinél jobban.Erre a szóra felkapta a fejét,majd magához húzott.Szorosan ölelt,ahogyan én is őt.Majd megcsókolt.Azt hiszem ennél jobb csókom még nem volt.

-Én is téged.-Mondta mosolyogva,miután elváltak ajkaink.Ezután csak öleltem és öleltem.Egészen addig,amíg nem csöngettek.Odamentem,és  megnéztem,hogy ki az.Esküszöm,ennél jobbkor nem is jöhetett volna.
'Menny és bújj el!Most!'-tátogtam Niallnak,majd kimentem és ajtót nyitottam Esnek.
-Nem úgy volt,hogy nem vagy itthon?-Kérdeztem meglepetten tőle,miközben kényelmesen elhelyezkedett a fotelben.
-De.Most jöttem haza.Még maradnom kellett volna a mamáéknál,de vihar volt ott,és mindent tönkre tett.És haza küldtek,azzal az indokkal, hogy úgysem tudnák segíteni.Szóval most itt vagyok.-Húzott magához a fotelbe,és leültem mellé.-Feszültnek tűnsz és idegesnek.Van valami baj?-Kérdezte teljesen feszületlen arcon.Lehet,hogy csak én láttam rosszul, de szerintem nem érdekelte mi van velem.Csak témát akart keresni.
-Nem,nincs semmi bajom,csak reggel korán keltem aztán kicsit fáradt vagyok.Pont most akartam kicsi lefeküdni aludni,de így már mindegy.-Mosolyogtam.Persze erről arra akartam kilyukadni,hogy menyjen el.De nem értette a célzást.-Egyébként említhetted volna, hogy elutazol.Kerestelek mobilon is..-Néztem le a földre.Ezt tényleg igaz volt.Kerestem,de ki volt kapcsolva.És nem is szólt.Milyen szép kapcsolatban élünk mi ketten.
-Igen tudom.De sajnos ott nem volt térerő.-Nézte meg a mobilját,hogy megbizonyosodjon róla,már bekapcsolta.-Van valami gyógyszeretek?Majd szétvet a fejfájás.-Mondta kicsit idegesen.
-Persze,várj itt.-Mondtam,majd kisiettem a konyhába.Egyébként fogalmam sincs,hogy hova bújhatott el Niall.Remélem valami olyan helyre,ahol tényleg senki nem keresné és nem látná meg.Miután odavittem Esnek a gyógyszert és bevette,még beszélgettünk egy 10 percet.Majd (végre) elment.Mikor már nem láttam az utcába elkiabáltam magam:
-NIALL!
-Halkabban, itt vagyok.-Jött le röhögve a lépcsőn.

-Bocsi.-Pirultam el.Majd újra helyet foglaltunk a kanapén.Magához húzott,és úgy ültünk a Tv előtt,valami akció filmet nézve.Mivel egy kicsit sem kötött le a film,gondolkoztam.Ha most úgy alapjában véve nézzük,én megcsalom Est.Pedig ezt nem lenne szabad.Bár a mi helyzetünk komplikált.Nem láttuk egymást 3 évig egy baleset miatt.Azóta is hiányoltuk a másikat,szerettük egymást.És most kiéljük a hiányolt dolgokat.De mégis.Bűntudatom van.Megígértem magamnak,még az elején amikor Essel voltam,hogy mindig hű leszek hozzá.És lásd,itt ölelkezek valakivel,aki nem Es. Hanem egy kedves,aranyos,kék szemű ír manó.Akit -bevallom- mindennél jobban szeretem.De rosszat cselekedek.Ezt nem tehetem meg Essel.Akár mennyire is rosszul bánt velem,ezt nem.Elhúzódtam kicsit Nialltól,és a szemébe néztem.
-Ezt nem szabad.-Fújtam ki a levegőt,és a földet kezdtem pásztázni.Egyre gyakrabban csinálom ezt.
-Mit nem szabad?-Nézett rám érdekesen.
-Ezt az egészet.-Húzódtam el teljesen tőle,és messzebb ültem tőle.-Niall,én megígértem magamnak,hogy sosem csalok meg senkit!
-De ez nem ugyan az Naomy..-Mondta teljese nyugodtan.
-Dehogynem.Lehet,hogy a mi helyzetünk nem hétköznapi,de akkor is.Bármennyire is szeretlek,és bármit is tett Es velem ezt nem tehetem meg!-Mondtam már egy tényleg kicsit hangosabban,Eluralkodott felettem a félelem,és a bűntudat.-A tudat,hogy azzal a személlyel,aki eddig tartotta bennem a lelket,és szeretett,megvédett és segített emlékezni nem tehetem meg mind ezt!-Mutattam kettőnkre.-Sajnálom.
-Értem.-Állt fel,szinte könnyes szemmel.-Akkor most hiába találkoztunk,és hiába szeretlek és hiába hazudtam a fiúknak.Neked fontosabb ő mint én.Megértem.Hiszen ő volt az aki melletted volt akkor,mikor én nem.Lehet,hogy hibáztam amikor hittem Jadenek,hogy meghaltál és nem mentem be hozzád.Lehet,hogy nem voltam veled.De az biztos,hogy mindennél jobban szeretlek.-Ki az a Jade!?
-Ne Niall,nem érted.ha most arra akartál kilyukadni,hogy nem szeretlek,nagyon tévedsz.Mert szeretlek.Esem tudod képzelni mennyire.Mert nem,nem fontosabb Es,De értsd meg,amíg nem szakítunk,addig nem lehet köztünk több mint barátság.És ez nekem fáj a legjobban.De..Ki az a Jade?-Kaptam észbe.Komolyan.Ki az?
-Mindegy ki az.De igaza volt hogy felejtselek el.Bárcsak nem találkozunk volna!.Nem lenne ilyen nehéz életed.És nekem sem!-Majd kirántotta az ajtót,és kiviharzott.Itt tört össze bennem valami.Valami,ami miatt sírni alatt kedvem.És nem tartottam vissza.Az amikor azt mondta,hogy bárcsak nem találkoztunk volna fájt.Nagyon fájt.Hogy mondhatta ezt?És miért?Én nem ezt akartam elérni.Nem ezt.
Még mindig az ajtónak dőlve gondolkoztam és sírtam miközben anyuék kocsijának a hangjára lettem figyelmes.Felszaladtam és az ágyamra vetettem magam.És nem,nem sírtam.Mert már nem akartam.Csípte a szeme a forró könnycsepp.És úgy döntöttem,nem sírok.De hiába.Nem tudok magamon uralkodni.Anyuék,mikor hazajöttek feljöttek hozzám,és döbbenve néztek rám.Egy "csak sírós filmet néztem,nincs semmi baj" mondat után végre kimentek.Fél négykor pittyegni kezdett a telefonom.

Naomy.Sajnálom.Nem tudom,miért mondtam azt,amit.Ideges voltam és dühös.Nem gondoltam komolyan.Kérlek ne haragudj. -N 

Nem válaszoltam rá.Remélem,így megértette most tényleg rosszul érzem magam miatta,és igen is fáj,amit mondott.Nagyon fáj.

Niall szemszöge:

Amikor meghallottam,ahogyan Naomy ezeket a szavakat mondja elfogott a sírhatnék.Igen,volt amiben igaza volt,sőt!Tényleg nem szép dolog ezt tenni.De mégis.Úgy felidegesítettem vele magam,hogy olyat mondtam,amit nem kellet volna.Még abban a percben megbántam,de tudtam nem mehetek vissza,Tudom, hogy milyen érzékeny lány.Biztos rosszul esett neki, hogy ezt mondtam.Írtam neki smst,hívtam többször is de semmi.Nem reagál rá.Most tényleg berágott rám.Ez az Niall!Megcsináltad.Mindent elrontottál a legtökéletesebb pillanatban.

3.Minden rendben lesz!

Sziasztok!Tudom,kicsit késtem.De nem volt energiám megírni.Aztán egyí kis büntit is kaptam,szóval most,hajnak kettőkor fejeztem be végre.Megdolgoztam vele.Remélem tetszeni fog,és kapok néhány kommnetet,mert akkor tudnám,megérte dolgozni.Ó,és mint látjátok Új modult raktam ki.Lent szavazhattok,menyire tetszett a rész.Ha kommentelni már nem kommenteltek,akkor legalább a pipákkal jelezzétek,hogy velem vagytok,és olvastok.De azért azt a megszokott kommentet nagyon-nagyon szépen megköszönöm,hogy TE állandó olvasó vagy.:)Igaz csak kettő rész(ezennel 3) van fent,de te akkor is kommenteltél.Köszönöm♥

A részről:Nem várt fordulatot vesz az egész.Ez igazából nem is lett volna benne,bevallom.De hogy az elképzelésem sikerüljön kellet valami odavezető történet.Hát ez lett belőle.

Ennyi lett volna.Jó olvasást.Ne felejtsetek el kommentelni/pipálni.♥

xx 

                                                                  *Naomy Szemszög*
Az erkélyen,holdfényben öleltem szorosan magamhoz Niall-t.Régen éreztem ilyen melegséget a testemben.Egy idő után eltolt magától és mélyen a szemeben nézett.
-Nem vagy már fáradt?
-Egy kicsit..Egyébként hány óra van?
-Éjfél-Fél egy körül járhat.
-Ó,hát akkor már le kéne feküdnöm.
-Gyere.-Húzott maga után.Gyorsan,de halkan surrantunk át a folyosón a szobámba.Mivel már átöltöztem a pizsomába,ezzel nem kellett törődnöm.Leültem az ágyra, Niall pedig mellém.
-Tudod..-Néztem rá.-Olyan különös ez.
-Micsoda?
-Ma van Essel az első éves fordulónk.És hát..Nem mondom hogy elvoltam ma kápráztatva.Őt most elveszítettem.De nem bánom,mert visszakapatlak.De..Téged is az évfordulónkon veszítettem el.És őt is.-Néztem fel,és nevettem egyet,persze csak szarkazmusból.-Mi van ha megint lesz velem valami,és elveszítelek?-Néztem a szemébe hosszasan.Ez már a találkozás óta nyomta szívemet.Csak nem tudtam mikor és hol mondjam el neki.Ez tökéletes pillanat volt.
-Ígérem, hogy engem többet nem veszítesz el!-Simította meg az arcom.Ez nagyon jól esett.
-Én mindenképpen veled akarok lenni Niall!De hogy mondjam/mondjuk el ezt Esnek?Nem mondhatom el az igazat!Ismerem..Megharagudna,és bármire,de tényleg bármire képes lenne hogy visszaszerezzen.
-Nomy,tudd hogy én is szeretnélek minden pillanatban csókolni, ölelni,mert nem akarlak újra elveszíteni!Egyszer meg kell mondani neki az igazat!Én sem mondtam még el senkinek.Még a fiúknak sem.De érzem, hogy Liamnak majd egyszer el kell mondanom.-Röhögött egy kicsit,majd újra komolyra vette a szót.-Nem tudom, mikor, mit és hogyan mondjuk meg neki.De egyszer meg kell tudnia mindent!Most még egyenlőre elégedjünk azzal,hogy esténként majd találkozgatunk valahogy.-Mosolygott.Teljes mértékben igaza volt.-Most megyek,a végén még itt alszok el.-Kacsintott,Majd az arcomra nyomott egy puszit.-Jó éjt Naomy.-És már lépett volna ki az ajtón amikor megszólaltam..
-Várj!
-Igen?-Fordult vissza.Majd odasétáltam hozzá és megcsókoltam.
-Jóéjt.-súgtam még oda hozzá,majd rám mosolygott,és kiment.

*Niall szemszöge*

Egy szép beszélgetés, és "újra ismerkedés" után, úgy gondoltam jobb lesz ha át megyek a szobámba és pihenni hagyom Nomyt.Az én szobám a folyosó végén volt.

-Te mit kerestél Naomynál?-Jött ki Harry a szembe lévő szobából.Hupsz.

-Csak visszavittem neki a telefon töltőt amit ideadott.

-Ilyen későn?-Nézet rám furán.Na erre mit mondjak!?

-Aha.Lementem inni,mert nem tudtam aludni.Aztán halottam ahogyan még telefonál,és elmentem gyorsan a töltőért.-Ez az Niall!Megcsináltad!Ez elég hihető volt,nem?

-Hát oké.

-De te hova mész?

-Le.Nem tudok aludni.

-Oh.Oké...-kínos csend..-Szia!-majd otthagytam.Hát igen.Ha nem tudok neki mit mondani,akkor elmegyek.Ilyen a természetem,nem tehetek róla!

***

Reggel elég korán keltem fel.Fél nyolc volt.A fiúk már lent voltak.Lementem hozzájuk, ám az egyetlen lányt a házban nem láttam.Biztos még alszik.Hiszen tegnap sokáig beszélgettünk.

-Jó reggelt!-Köszöntem.

-Itt a reggelid!Ennyi elég lesz?-Mutatott Es vigyorogva a tányéromra.Egy fél pirítós kenyér volt rajta-Ez most komoly Es?Komoly?Ennyi még egy hangyának sem elég!-Majd megfogtam a tányérán lévő kenyeret és az enyémre tettem.Nem csinált belőle nagy ügyet.Már éppen az utolsó fél pirítósomat kentem meg vajjal és lekvárral mikor egy kezet éreztem a vállamon.Ránéztem és meglepődtem.Ám ez csak figyelem elterelő művelet volt,mivel mikor visszanéztem a tányéromra, már nem volt ott az étel.

-Héjj Nomy,az az enyém!

-Most már nem!-Kuncogott.Angyali nevetése van.Nem lehet rá haragudni.

-Ajjaj Naomy,Niall mindjárt ki fog téged nyírni.Elvetted a kajájt!Ezt még senki sem élte túl!

-De engem nem fog bántani Zayn!Igaz Niall?-Nevetett.Már bele is harapott volna a kenyerébe-Jobban mondva az enyémbe-amikor kivettem a kezéből.

-Naaa!-Nézet rám durcisan,-Ah,jól van tessék.-Adtam neki oda végül.Ő megint mosolygott.Szét felezte a kenyeret még jobban,és az egyiket ő ette meg, a másik részt pedig nekem adta.

-Köszönöm!-Csillant fel a szemem.Ekkor mindenki nagy röhögésbe kezdett.Ránéztem Esre aki elég furcsán nézett rám.Majd megszólalt.

-Ó Naomy,még meg sem kaptam a reggeli puszimat.-Nézett rá perverzen.

-Hát most nem is fogod,mert eszek.De ha végeztem talán kapsz.-Kacsintott.Lehet csúnya. hogy ezt mondom, de nekem ez jól esett, hogy nem ment oda rögtön és puszilgatta agyonra.Bár a fiúra megint kiült az a fura arckifejezés,ami az előbb,de most kevésbé érdekelt.Mikor befejeztük a reggelit,leültünk Tévézni.Mindenki befészkelte magát a kanapéra.Naomy köztem és Es között ült.Rám nézett,és mosolygott.Viszonoztam kedvességét.Majd a mellette ülő személy kezével közelebb húzta magához.Elég szorosan.Nomy oda súgott valamit Esnek,amit és tisztán halottam.

-Es..Ez fáj engedj el.-Szinte könyörgött.

-Nem érdekel Naomy!Enyém vagy!Talán inkább Niallhoz húzódnál oda?Nem hiszem.Szóval maradj csendben!

Ezután Nomy elhallgatott és csak csendben ült.Tennem kell valamit!Nem hogy neki,de nekem is fáj amit az állítólagos barátja vele művel.

-Hozok egy kis harapni valót,meg inni.Harry, Nomy segítetek?

-Persze!Gyere Nomy!-Húzta fel Hazz a lányt,Es kezei közül.Bementünk a konyhába,majd Harry beszaladt a kamrába,és keresgélni kezdte a popcornt, és egyéb rágcsálnivalókat.

-Mi volt az előbbi?-Suttogtam neki.

-Őm..-Nézett a földre.Remélem nem az amire gondolok..-Van mikor néha ilyen erőszakos..De csak ha féltékeny.

-És úgy fejezi ki a féltékenységét, hogy fájdalmat okoz neked?

-Nem..Nem mindig.-Suttogtunk még mindig.

-Mi az hogy nem mindig?-Kezdtem ideges lenni.Mire célzott azon hogy nem mindig!?

-Srácok csak sós,és vajas popcorn van.-jött be Harry,mi pedig gyorsan röppentünk el egymás mellöl.

-Jó,nem baj.Itt vannak az üdítők.Nomynál pedig a poharak meg a tálak.Mehetünk.

Bementünk a szobába,majd leraktuk a kezünkben lévőket.Naomy visszaült a megszokott helyére,ahova az előbb csak most sokkal közelebb hozzám.Fél.Fél Estől.Nem értem miért nem rakja már ki a szűrét.

Amikor már a film közepén jártunk, Es megint oda súgott valami Nomynak.

-Nekünk most mennünk kell.Niall,köszi,hogy itt lehettünk!Majd hívlak .Sziasztok!-

Még gyorsan elköszöntek a többiektől egy-egy öleléssel.Mikor Naomyn volt a sor mindenkit mosolyogva ölelgetett végig.Nálam megállt a szembe nézett,majd magához szorított.Persze ezt nem észrevehetően.

Majd Es elhúzta tőlem.Lehet kicsit feltűnő volt..

-Na jól van,majd még jövünk!Sziasztok!

Majd elmentek.Nem sokkal utána megláttam, hogy itt hagyta a pulóverét.Szóltam a srácoknak,hogy utánuk megyek,elviszem neki.

*Naomy szemszöge*

Kiléptünk az ajtón,és Es hirtelen hangulatváltozáson ment keresztül.Mosolygós arcról mogorvára váltott.kezemet erősen szorította és húzott maga után.Majd egy kis bokor előtt meg állt,velem szemben.

-Mi van köztetek?Niall és te közted!Nem vagyok ennyire vak Naomy!Azt hitted nem vettem észre!?

-Te most miről beszélsz?Tudod hogy szeretlek!-Próbáltam magam mentegetni,de igaza volt.Hogy jött rá?Tényleg ennyire feltűnő volt? 

-Nem játszod velem ezt!Értetted?-Közeledett felém,és ökölbe szorult a keze.-Mert rossz vége lesz ennek az egésznek Drágám.-Majd mutató úját államra helyezte és maga felé fordította fejem.-Féltem.Nagyon féltem.-Értetted?-Már majdnem hogy kiabált,de én nem tudtam megszólalni.Majd pofon vágott.Én pedig a földre zuhantam..

-Azt kellett volna mondanod hogy igen!

*Niall szemszöge*

Kapusznival a fejemen sétáltam a járdán.Tudtam hogy találkozok velük,mert nem rég mentek el,biztos nem értek még haza.

A távolban megláttam őket,ahogy megálltak beszélgetni.Kicsit gyorsabbra vettem a tempót.Csak hogy mikor már majd nem odaértem Es megütötte Nomyt.Azt hittem felrobbanok.Naomy a földön, és az állítólagos barátja,még ütni készülte.Elkezdtem rohanni.Es közben erősen megfogta a csuklóját,és felhúzta a földről.Aztán meglátott.Ráncigálni kezdte a karját.Futni akart Naomyval együtt,de ő ellenkezett.Belelökte a bokorba,mikor ő nagyot sikított.És onnan már saját erejével nem tudott kijönni.Ekkor az én szívem is sikított egyet.Én eközben végig rohantam.Majd odaértem..

-Azonnal engedd el!

-Ja, hogy ezt te mondod meg Niall!?Talán a te barátnőd?Nem!Habár ahogy láttam,mindjárt az lesz,nem gondolod?

-Mi van veled Es?Annyira nyugodt természetű srác voltál!Egy légynek sem ártottál volna!

-Azóta megváltoztam!Nem is kicsit.És bármit megteszek azért, hogy ami az enyém,az az enyém is maradjon!És ennek te sem állhatsz az útjában!-Kezein már az erek kidagadtak,és láttam ütni készül.Közben ránéztem Naomyra.Ott feküdt a bokorban.Levegőt sziszegve,nehezen vett.A combját fogta a kezével ami..ami véres volt.Na nekem ekkor állt meg a szívem.

De eközben Es, már ütni készült.És meg is kaptam azt az ütést.De ő nem tőlem.Nem tudtam megütni.A barátom.Akármit is tesz,akármennyire megváltozik,akkor is a barátom.

-Es,te tényleg ezt akarod?-Néztem rá.-Az akit a legjobban szeretsz,miattad érez külső és belső fájdalmakat.Te tetted ezt vele!Én csak segíteni akartam,nehogy jobban elveszítsd a fejed!De mit tettél?engem is megütöttél?mire mész ezzel?Mire?-Most láttam rajta,hogy tudja,ez igaz.Nem tudott mit mondani.Könnybe lábadtak szemei.Mire szóltam volna egy pár szót,elrohant.Utána kiabáltam de hiába.Elfutott.

De ami most fontosabb az Naomy!

-Naomy!Naomy jól vagy?-Estem újra kétségbe.Nem vesztett sok vért,de azért láttam, hogy a keze, a nadrágja tiszta vér.Elvettem onnan a kezét,és egy tör volt beleállva a combjába.Megpróbáltam elvenni onnan,de láttam rajta,hogy ez fájna Nomynak.Ezért inkább az ölembe vettem,és elindultam vissza hozzánk.

Nem tudom,hány óra lehetett de hűvös volt.Láttam rajta,hogy fázik.Ez pedig nem jó,mer nyílt sebe van,amiből még mindig csöpög a vér.Elszakítottam a pólóm és bekötöttem vele.A pulcsiim pedig a lányra hajtottam.Még mindig rázkódott szegénykém.Ahj..Jobban fáj ez nekem mint neki..

-Minden rendben lesz Naomy!

Mondogattam neki.Nem hiszem,hogy segített.Mikor már majdnem a háznál voltunk a fülébe súgtam.:

-Szeretlek!-Majd még szorosabban hozzám bújt.

2.Még mindig szeretlek!

Sziasztok!
Itt van a 2. fejezet.Kicsit érzékenyebbre sikeredett a kelleténél,remélem nem bánjátok.
Kommenteket és feliratkozókat szeretettel várok.
Írjátok le, hogy mi benne a hiba,mi tetszett benne stb.Amin tudok változtatok.
Jó olvasást!:)
xx

*Naomy szemszöge*

Rohantam ahogy csak tuttam.

Miért?Miért kell erre emlékeznem?Miért pont ő Es barátja?Miért?

Nagy szerencsétlenségemre eláradt az eső.Tavasz van az oké,de kérlek..Még csak fél 1 és így elborult?Fura gy időjárás.

Habár ha jobban meggondolom..Jobb ha esik az eső,legalább nem látják, hogy sírok.Bár ez lehetetlen.Sminkem teljesen elmosódott.Kezemmel el is kentem a fekete színt,így a szemem egy fekete lyukká változott.

Már nem tudtam tovább futni,és lassulni kezdtem.Nem tudtam hol vagyok és padot sem láttam,így ledobtam magam a sáros fűbe.Ott zokogtam tovább.

Most már emlékszem mennyire fájt az elvesztése,és hogy most mennyire fáj minden,ami vele kapcsolatos.

2010.március 21.
Ezt a napot vártam már egy ideje!Ma van Niallal az első éves évfordulónk.Azt mondta elvisz egy gyönyörű helyre.Különleges ajándékot szántam a számára.Elterveztem hogyan és mikor adom oda neki.Ennek egy emlékezetes napnak kell lennie.Reggel bekötött szemmel ébredtem.Először megijedtem de ahogy megéreztem hogy az ujjaim Nialléval van összekulcsolva,megnyugottam.
"Fel vagy?" Kérdezte."Igen."-Mosolyogtam.
Ekkor felkapott,és levitt a lépcsőn,onnan pedig ki az udvarra.Nagyon boldog voltam.
Tudni kell,hogy Niallnak előttem volt egy komoly kapcsolata ami majdnem másfél évig tartott.Ő szakított a lánnyal,aki mellesleg utált akkor,és most is.Bár Jade alapból nem kedvelt,szóval teljesen mindegy.De inkább vissza térek a lényegre.
Mikor kiértünk az udvarra,csak egy puszit nyomott az orromra, levette a szemkötést, majd tovább futott velem egészen az erdőig.Ott letett a fűre,ahol egy piknikkosár tele volt pakolva finomságokkal.Azt mondta,elmegy valahova,mert egy különleges belépőt tervez.Én beleegyeztem,hisz miért is ne?Mit csinálhatna?Magamra nem hagyna az erdőben.
Elővettem a kötényem zsebéből az ajándékot.Egy medált vettem neki,a végtelen jellel.Ezüst,és rá-jobban mondva bele volt olvasztva a Together Forever felirat.Otthon pedig már sütöttem neki piros,szív alakú sütiket.Aztán majd jön ami jön.
Mikor már 10 perce ücsöröghettem a fűben,kicsit megrémültem hol lehet.Elindultam arra,amerről Niall hozott be az erdőben.Éppen a főútnál lyukadtam ki.Gyorsan át akartam futni az úton,hiszen már láttam ahogy Niall bezárja az ajtót,de jött egy kamion ezért megálltam.Niall már észre vett és egy puszit küldött a levegőben, miközben folyamatosan nézett.Csak hogy mikor a kamion már egy méterre lehetett tőlem,lökést éreztem a hátamon és egy szúrást.A kamion elé estem.Hátranyúltam hogy megnézzem miért szúr annyira a hátam,és tiszta vér lett a kezem.Hallottam ahogy Niall a nevemet kiálltja,de már nem tudtam megszólalni a fájdalomtól.Éppen hogy elestem,amikor egy erős fehér fény közeledni kezdett,én pedig csak álltam.Majd egy ütés a fejemen.Az erdő felé néztem,és megláttam őt..Jadet.Egy késsel a kezében futott ez erdőben.Ő lökött volna meg,és szúrt a hátba!?Lehetséges.Még annyi erőm volt hogy a jobb kezem a zsebembe tegyem,és szorongassam az ékszert.Láttam ahogy Niall a szemembe néz.Sírt.Sőt zokogott.A mentőket hívta,és közben vérzést próbálta elállítani a hátamon és a fejemen.A kezével támasztotta magát, a fejemnél lévő vértócsába.Összeszedtem minden erőm és a bal kezem rátettem az ő kezére,és egy halkat suttogtam: Szeretlek.
Az utolsó amit éreztem,az az volt,ahogy Niall egy puszit nyom az arcomra.És az utolsó,sírást fojtogató szó tőle..
"Ne hagyj itt!Kérlek!"

Ahogy vissza emlékeztem újra zokogni kezdtem,az eddiginél is jobban.Három méterre volt tőlem egy fa.Oda vonszoltam magam alá,és neki dőlve a törzsének sírtam tovább.

*Niall szemszöge*

Próbáltam magam lenyugtatni..De nem ment!Szakadni kezdett az eső..Tökéletes pillanat ahhoz hogy kiszellőztessem a fejem.leszaladtam a képcsőn magamra kaptam a kabátom és a cipőm majd az ajtó felé nyúltam.

-Haver,kész a palacsinta,gyere!-Kiabált Harry.

-Nem kérek.-Válaszoltam  a szokottól durvább és flegmább képen, majd az ajtót becsapva siettem a parkba.Lassan sétálva haladtam a járdán a park felé.Élveztem, ahogyan a vízcseppek az arcomat érintik.Olyan megnyugtató volt az egész.Bár az emberek néztek,hogy ki ez az idióta aki szakadó esőben sétál.Páran viszont megbámulta,és összesúgtak, hogy "Az ott Niall Horan?Miért akar elázni?" És még egy s mást hozzászólást is hallottam.
Mivel padot nem találtam,ezért egy fát kerestem.És akkor megláttam ott valakit.Egy lány ült ott,a fának dőlve.Tudtam hogy ki ő.Naomy.
Erőt vettem magamon,és odamentem hozzá.Felnézet rám.Szeme a sírástól bepirosodott, és szemén a festék szétfolyt.De még így is gyönyörű volt.Felállt,de a szemkontaktus megmaradt.gy pillanata sem vettük le egymásról a szemünket.Annyira szép volt.Annyira hiányzott.Három perc után meguntam hogy csak a csillogó szemeibe néztem,és szorosan magamhoz szorítottam.

Erősen ölelt ő is és én is.Régen éreztem ilyen melegséget a szívembe.Öt perc ölelkezés után eltoltam magamtól.

-Szereltek!-Suttogtam.Egy ideig  szemebe nézett,mosolygott és egy könnycsepp gördült le az arcán.Majd utánam ismételte:

-Szeretlek.-Én is rámosolyogtam,majd egy kis puszit nyomtam a homlokára,és újra magamhoz öleltem.Pár perc múlva csörgött a telefonom.
-Haver hol vagy már?-Szólt bele Louis ijedt hanggal.
-Csak kijöttem sétálni..
-A szakadó esőben?
-Így jobb,jobban tudok gondolkozni.Olyan megnyugtató.
-Oké Niall,de megfogsz fázni.-Itt elvette a fülétől a telefont,és mással beszélt.-Oké,és megtaláltad Naomyt?-Kérdezte,én pedig nem tudtam mit mondjak neki.Nomy felé fordultam,aki értetlenül nézett rám.Tátogtam neki egy "mit mondjak neki?"-t .Bólogatással jelezte válaszát.
-Igen.
-És hol volt?Miért ment el?-Habozott el a kérdéseivel.
-Majd otthon elmesélem.Jobban mondva elmeséli.Teljesen átázott és én is,szóval most elindulunk,mindjárt otthon leszünk.
-Siessetek.-És ezennel letette.
-Naomy..-Fordultam újra hozzá-Mit mondjuk majd nekik?-Igazából fogalmam sem volt hogy mit mondjak majd a fiúknak.És ő sem tudta, hogy mit mondjon Esnek.Nem mondhatjuk el,hogy mi volt köztünk régen.És talán most is..
Lassan hazaballagtunk.Ahogy beléptünk az ajtón Naomyt rögtön letámadta Es..
-Nomy jól vagy?Ugye nem esett semmi bajod?Úristen te rezegsz!-És hasonlók..
Senkinek semmi kedve nem volt most ebédelni.A idő miatt meg amúgy is..Ki szeret háromkor ebédelni?Na jó én..De ez most más!
Egyszer csak elment a villany.Nagyokat villámlott és hangosakat dörgött.Odakint pedig úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntenék.
-Es..Szerintem maradjatok itt,így még közlekedni sem lehet.-A nagy sötétben,ahogy Harry hirtelen megszólalt mindenki összerezzent.Igen sötét volt.Lehet hogy délután három óra volt,de ahhoz képest nagyon elsötétült az ég.És mivel szakadt az eső és villámlott a redőnyöket is lehúztuk.
Na vissza a jelenbe.Es beleegyezett mindkettőjük helyébe.Meg sem kérdezte a saját barátnőjét-rossz ezt így mondani, hogy az Ő barátnője-hogy akar-e maradni,csak elhatározta, és kész.
Mivel nem tudtunk mit kezdeni leültünk beszélgetni a nappaliba.Majd jött az a kérdés amit se, én se  Naomy nem akart hallani.
-Naomy,miért futottál el?-Majd Es hozzám fordult.-És te Niall?
Fogalmam sem volt mit mondjak.Nem mondhatok el neki!Semmit!És hogy miért?Mert nem akarom tönkre tenni.Tudom milyen fiú.Félszemmel a mellette ülő lányra néztem,hátha reagál valamit;De nem.Ő csak előre nézett.Körülbelül olyan fejet vághatott, amilyet én mikor meghallottam a kérdést.
Liam ott ült Nomy mellett.Látta hogy valami nem stimmel,így felhozott egy teljesen más témát.Amit persze nagyon megköszöntem neki.Magamban.Bár tudom,neki el kell mondanom ezt az egészet,mert ő átlát mind a négyünkön.
-Niall, majd elfelejtettem!A palacsintát elraktuk neked a hűtőbe.És neked is Nomy.-Mosolygott.
Ezután többet fel sem jött az a kellemetlen kérdés,amire annyira nem akartunk válaszolni.Körülbelül tíz órakor megbeszéltük ki hol és kivel alszik,majd elmentünk a szobákba álomr hajtani a fejünket.
Ám ez nálam nehezebb volt mind gondoltam.Csak Ő járt a fejembe.Az ajándékát..Amit még aznap odaakartam neki adni,még mindig meg van.Kettő darab repülő jegy Párizsba.Bármikor belehet váltani.Igazából bárkivel elmehettem volna,de nem tettem.Ez olyasmi emlék volt.Na persze nem csak ezt az ajándékot adtam volna neki.Elvittem volna egy gyönyörű helyre ebédelni.És egész nap vele lettem volna.Na meg persze egy nagy csokor rózsa, nem maradhatott volna ki.Észre sem vettem, hogy mosolygok, csak mikor befejeztem az álmodozásom.
Tizenegy óra körül kiléptem a szobámból, mert nem tudtam aludni.Kimentem az erkélyre.Ám valaki már előbb ott volt mint én.Naomy volt az.Csak bámult a fekete csillagokkal teli égre.
Odamentem hozzá, és hátulról átöleltem.Meglepődött.Hátrafordult,és a szemembe nézett.
-Tudod..Én nem akartalak elhagyni.
-Nem a te hibád.Az enyém.Ha nem viszlek el olyan messzire..
-Cssssst.-tette mutató ujját a számra.-Nekem az a rész nagyon tetszett.Én voltam türelmetlen.Ha nem megyek utánad akkor nem áztunk volna meg ennyire.-Kuncogott.
-Figyelj Naomy.Tudd, hogy én még mindig szeretlek.Mindennél jobban.Azt hittem belehalok amikor azt mondták meghaltál.Összetörtem,de sikerült túlléptem azon hogy már többet nem látlak.De nézd..Újra itt vagy.És én minden nap,minden percben látni akarlak.De csak akkor ha nem vele vagy hanem velem.Nem is tudod mennyire fáj nekem most.Hogy vele vagy és nem velem.Nem tudom szeretsz-e.Hiszen mégis csak 3 év telt el.Én tudom hogy szeretlek.De te is így érzel?Csak mert tudnom kell Naomy!Tudnom kell!-Először sírtam el magam előtte.Nem bírom.Annyira hiányzik a szeretete.
-Niall.Az a 3 év télleg sok.Sok minden történt velünk.Leginkább veled.Én kómában voltam,de az nem azt jelenti hogy megváltoztam.Belülről legalábbis.Mikor felébredtem,nem emlékeztem semmire.Nem értettem mi van.Elvesztettem a barátaimat.Senkim nem maradt csak a családom.Aztán találkoztam Essel.Ő segített megérteni önmagam.Mármint azt a részemet amiben te nem voltál benne.De éreztem, hogy valami hiányzik belőle.És nem csak azért,mert fura álmaim voltak.És hogy miért voltak furák?Mert mindig egy szőke hajú fiúval álmodtam.-Könnyes szemekkel nézett rám, mosolyogva majd beletúrt a hajamba.-Mikor kómában voltam, akkor mindent halottam ami körülöttem történt.Mikor már az utolsó hónapban voltam,szinte semmire nem emlékeztem.Emlegették a nevedet,és én nem tudtam, hogy ki vagy.Niall én teljes szívemből szeretlek, még mindig.És tudod mi a legrosszabb?Hogy az évfordulónkon..A legszebb napon történt  a baleset.Ja én mondtam már, hogy ma van az évfordulónk Essel?Igen..ma.
Niall, a lényeg, hogy szeretlek.Nagyon!-Kezdett sírni már ő is.Magamhoz öleltem,hasonlóan mint a parkban.Pár perc után a szemébe néztem,ami könnyekkel volt tele.Gyönyörű ez a lány.Nem bírtam tovább magammal és megcsókoltam.

Hiányzott.Hiányzott a csókja.Hiányzott Ő.

Trailer

Sziasztok!:)

Itt van a blog trailerje.
Nagyon szépen köszönöm a videót Edinának!

Itt a LINK.
Bocsánat,de csak linket tudok adni,hiszen még nem engedi videóként berakni..

1.A felismerés.

Sziasztok!Ahogy látjátok meghoztam ez első részt.Gyorsan zajlanak itt az események,mivel csupán 100 részt tervezek(már ha addigra meg lesznek még az olvasók),ezért az elején kicsit gyorsítottam,de hosszabb is lett a rész.Örülnék egy pár kommenteket,pipának és feliratkozónak.Akik jelezték hogy olvasnák a blogom azok kérem tartsák is be.                                   Ennyit akartam most csak írni.a következő részt hozom,de csak ha esz olvasóm is!:) Jó olvasást!♥ xx

Reggel boldogan ugrottam ki az ágyból,pont Es finom tortájába.A fejem tiszta hab volt,amit persze meg is örökített a szeretett barátom.De várjunk csak..Hogy kerül ő ide!?
Ja tudom!Ma van az 1. éves évfordulónk.És anyáék tegnap 1 hétre elmentek a nagyiékhoz,úgy hogy miénk az egész ház..Ajajj.
-Sajnálom,de télleg!Én nem így terveztem!-sajnálkozott.
-Ugyan.-mosolyogtam.-Gyorsan megmosakszom és visszajövök.
-Tudnék én más ötletet is hogyan tisztíthatod le az arcod..-Jött közelebb,és már próbált volna megcsókolni amikor flegmán visszaszóltam neki.
-Álmodban szívem.-Kacsintottam,majd beszaladtam a fürdőbe.Min után lemostam magamról a rózsaszín habot-ami megjegyzem finom volt-vissza mentem a durcáskodó barátomhoz.
-Még egyszer sajnálom.
ár megmondtam hogy semmi baj.Csak megakartál lepni,és én ezt nagyra becsülöm!-Mosolyogtam rá,és megcsókoltam.
Megtörtént az amit nem szerettem volna.Eldurvult.Újra,és újra megtörténik már gyakrabban.Neki nyomott a falnak és vadul csókolni kezdett.Nem élveztem.Egyáltalán nem.Kezeim tehetetlenek voltak.Kezeit először arcomra,majd onnan a fenekemre csúsztatta.Nehezen,de kezemet sikerült ki szedni fogsága alól és erősen ellöktem magamtól.
-Állj le..-Suttogtam  szemébe nézve.Ahogy a szemébe néztem meg ijedtem.Úgy nézett mintha a szemével megtudna fojtani.Féltem.Még mindig.
-Sajnálom..-Hajtotta le a fejét,majd leült az ágyra.
-Kérlek..-Maradtam ugyan azon a hangsúlyon-Maradj nyugott.Én még nem akarom.
-De már 1 éve együtt vagyunk!És még mindig nem akarod?Mindjárt 18 vagy!Megértem hogy én lennék neked az első,de mire vársz még?-Kezdet el vörös fejjel kiabálni.Féltem..
-Emlékezetes estét akarok!Hogy csak azért történjen meg,mert már anynira forró köztünk a levegő,hogy egyszerűen muszáj!

-Rendben.-Fújta ki a levegőt.-Gyere le,mert kihűl a reggeleid!-Mosolygott,majd kiment hogy átöltözhessek.Magamra kapkodtam pár laza cuccot és leszaladtam Eshez.Lent egy szépen megterített asztal várt,frissen kisült kaláccsal,nutellás palacsintával,és egy pohár kakaóval.
Mikor meglátott odajött,nyomott egy puszit a számra,és leültetett az asztalhoz.Nyál csorgatva néztem végig a megterített asztalon.
-Ugye tudod, hogy elfogok hízni!?-Hajoltam közel hozzá,és a fülébe súgtam vigyorral az arcomon.
-Ugye tudod,hogy nem érdekel!?-Mondta,majd egy palacsintát nyomott a kezembe.
Megreggeliztünk,majd felmentünk a szobámba beszélgetni.Mikor már egy fél órája bent ülhettünk a háta mögül egy kis ékszeres dobozból kiemelt egy láncot az "I Love You" felirattal díszítve.
Odajött hozzám és oda súgta:-Szeretlek.Mindörökre!-Majd megcsókolt,és a nyakamba tette az ékszert.
Most én ajándékom érkezett.Imádja a The Wanted-et,és mindig el akart jutni egy koncertre,de mire odaért hogy vesz gy jegyet elkeltek.Na én most vettem neki 2-őt,még hozzá VIP-et.Majd oda adja az egyik haverjának.Én nem megyek vele.Nem csípem a TW.Amiket halottam róluk se jutatta
 őket közelebb a szívemhez.
-Most én jövök.Tessék!-Nyomtam a kezébe a 2 jegyet.
Ez..ez az amire gondolok!?-Tágultak ki a szemei.-Igen az.-Mondtam boldogan.Felkapott és megpörgetett  levegőben.-Köszönöm.-Csókolt meg.Utat engedtem neki,és visszacsókoltam.
Hirtelen megcsörrent Es telefonja.Mérgelődött egy sort,majd felvette.
-Igen!?Ó hello!Igen.Hát..nem tudom.Oké,akkor igen.Rendben,Szia!-Hallottam a hangját.
-Olyan dél körül elmegyünk a barátomhoz Niallhez ebédelni,és szerintem ott is alszunk,ugye nem bánod!?
-Nem dehogy.Hogy hogy nem mutattál még be neki?
-Nem tudom.-Vonta meg a vállát.-Hány óra van?
-Fél 12.Tehát én kezdek öltözni,és rendbe teszem magam.
-Ne nagyon öltözz ki.
-Oké,oké.Ez jó!?-Mutattam meg fel neki egy ruha összeállítást.
-Tökéletes.Ó és a smink se legyen rajtad sok..Mert lehet majd elfolyik.-Kacsintott majd egy "Kint várlak" mondat után lement a lépcsőn,ki az utcára.Magamra kapkodtam a ruhát,hajam kiengedtem
a hajam,gyorsan átmentem rajta egy fésűvel majd a sminket feltettem és a táskámért szaladtam amiben a szokásos cuccok voltak:Telefon,szemceruza,szempillaspirál,szájfény és egy csomag rágó.
Leszaladtam,bezártam a ajtót és már a kocsiban is voltam.:
-Azt mondtam nem kell smink,de hát te tudod..-Szólt be Es
-Jól van na.-Durciztam.-Amúgy miért is megyünk ilyen korán?Még csak 35 van.
-Az egyik ok hogy oda 10 perc az út.A másik pedig hogy mire odaérünk Niall mindent felzabál.Ó és még be akarlak mutatni a többieknek is.
-Többieknek!?
-Igen.Zaynnek,Harrynek,Louisnak és Liamnak.
-Megemlíthetted volna hogy a One Directionhoz megyünk..
-Ja hogy ismered őket.Aucs..De ugye nem vagy rajongó?
-Éppen hogy tudom ki ők,szóval nem,nem vagyok rajongó.Még csak a nevüket hallottam egy párszor az ottani pláza cicáktól,de se képet,se videót nem láttam róluk szerencsére.
-Hál' Istennek.Nem szeretik ha egy rajongó van a házukba..
-Én se szeretem ha egy rajongóm van a házunkba..Ja bocs,te is ott leszel most 1 hétig -Húztam el a számat.Ezen elnevette magát..De én is. (:D)

***

-Na végre ideértünk.-Ásítoztam.

-Csak 10 percig mentünk és már is elfáradtál!?

-Jól van na,nem tett jót a torta!-Vágtam megint durcás képet,és ránéztem.

-Na jó ezt fejezd be.Ja és ne említsd meg Niallnak..A végén körbe nyalja az arcod-Röhögött.Kinyitotta az ajtót,majd kézen fogva sétáltunk a nagy ház elé.

-Ja amúgy Niall nem tudja hogy van barátnőm,és meg akarom egy kicsit tréfálni.-Csöngetett.-Csak csatlakozz a játékomhoz.-Mosolygott,és elengedte a kezem.

-Sziasztok!-Nyitott ajtót a göndör.-Ó hát ki ez a szép lány.-Húzogatta a szemöldökét.

-A húgom,Naomy.-Ó értem én hogy mire célzott a "játék" szón.Hát akkor játszunk.

-Gyertek be.-Húzott be minket az ajtón.-Niall gyere megjöttek.

-Megjöttek?Kit hozott magával Es!?-Ez a hang..Olyan ismerős.

-A húgát.-Itt elröhögte magát Es,és megcsókolt.Úgy tűnik nem bírta tovább.-Ja nem!A csaját!-Kiabált tovább Harry.

-Ti beakartatok csapni!?-Húzta fel a szemöldökét.-Csak ő!-Mutattam a mellettem álló személyre,aki most akadt le rólam.Lesétált Niall,velem szemben és rám nézett.Bevillant minden egy pillanat alatt.Ő az.Ő az akit az álmomban láttam.Emlékszem arra az évre is,ami kiesett.Ő..Ő..Niall Horan.Akit az 1. éves fordulónkon veszítettem el...

*Niall szemszöge*

Harry szólt hogy megjött Es.De a telefonba nem mondta hogy hoz valakit magával.Na mindegy.Gyorsan leszaladtam és a lány elé léptem, hogy bemutatkozzak.Ránéztem és..És nem hittem a szememnek.

"Ő halott.Ő nem élhet!Már nem él!"Zengett a fejembe.De úgy tűnik mégis.Ugyan az a szem,haj öltözködés és arc.Ő az.De hogyan!?

Ahogyan meglepődött..Felismerem ezt az arcot..

Végig a szemébe néztem ahogy ő is az enyémbe.Ahogyan szemei hirtelen könnybe rándulnak,nekem is sírhatnékom támadt.Lefolyt az első könnycsepp az arcán,ahogy nekem is.

Láttam ahogy hátrál..Én is hátra léptem.Majd egy szempillantás alatt elkaptam róla  tekintetem és felszaladtam a szobámba, magamra zárva az ajtót.Halottam ahogy a lenti ajtó is csapódik,és Naomy nevét kiáltva Es is rohant volna utána,ha Harry nem nyugtatja le.

Nem hiszem el..Biztos hogy nem ő!

Ő halott!

Prológus.

Naomy vagyok.Naomy Henderson.Írországban,azon belül Clarkban lakom.Most vagyok 17 éves,nemsokára 18.Pontosabban 1 hónap múlva leszek felnőtt.Életemből 3 év teljesen kiesett,a kómám miatt.Nagyjából semmire sem emlékszem a kóma előtti hónapokra.Sőt,az előtt lévő 1 év is teljesen homályos.Pár pillanatkép néha-néha bevillan.Ezekből összeraktam egy kisebb történetet,csupán kulcsszavakból.És ezeket időrendbe raktam..
Szőke fiú->Autó fénye->korház->kóma.
Ennyire emlékszem.
Sok ember aki még nem volt kómában úgy gondolja,abban az időszakban olyan mintha álmodnál.Lehet,hogy én más vagyok a többieknél,de én hallottam mindent.Feketeség volt előttem,nem tudtam mozdulni.De halottam mindent.Ahogy pittyeg az a gép,ami a szívem dobogását  mutatja,ahogy a doktorok beszélnek,ahogy a szüleim,és családtagjaim sírnak értem.És hallottam egy nevet.Niall Horan.Úgy beszéltek róla mint valami angyalról, aki engem védelmezett.Fogalmam sem volt róla hogy ki ez a fiú,és most sem tudom.
De nem is kell vele törődnöm,hiszen egy tökéletes sráccal vagyok együtt lassan 1 éve.Bár még nem érzem azt hogy ő az igazi.Mintha valami hiányozna.Nehogy félre értsétek én imádom,szeretem meg minden,de valami hiányzik.Valami erős kötődés,ami vele nincs meg.
Amit még rólam tudni kell hogy zárkózottabb ember vagyok.Nincs legjobb barátnőm.Sőt,ha úgy vesszük csak  Es-sel töltöm minden napjaim,na és a családommal.Húgommal sokat beszélgetek,lassan barátnőmnek tekintem.Az egyetlen,akivel még elvagyok az a kutyám,Boo.
Nem tudom,hogy ez a 3 év emlékezet kiesésem és az az előtti 1 évre emlékezni fogok-e.Se anyuék,se    a húgom nem mondja el hogy mi volt igazából.Hogy hogy történt a baleset.Hogy miért nem emlékezem semmire,és hogy esténként mért álmodok egy szőke fiúval...

Szereplők.

Naomy  Henderson (Becézése: Nomy)

Naomy egy átlagosnak kinéző lány,ám az élete egyáltalán nem az.Barátjával Niall-el éppen az 1. évfordulásukat ünnepelték volna,mikor a lány balesetet nem szenvedett.3 évig volt kómában,ám ebben a pár évben annyi dolog történt a külvilágba hogy Naomy nem tudja követni az eseményeket.De a legrosszabb csak most jött.:

Se Nomy, se Niall nem emlékeztek még egymás emlékére sem.

Niall Horan

Niall, Naomy barátja volt,míg azon a bizonyos napon meg nem történt a tragédia.Persze Niall 2010-ben, tehetségét  próbára tévé jelentkezett az  X faktorba,ami nagyon nagy hírnevet hozott neki,pontosabban a bandájának.De így nem lehetett a kórházban a lánnyal.Ám a fiú volt barátnője,Hanna úgy mesélte el hogy a lány halott.

Egy darabig ezt emésztette,de aztán elfelejtette őt,de csak 3 évre..

Es Benderson

Naomy új barátja,a kóma után.Niall nagyon jó barátja.Mikor beakarja neki mutatni Naomyt,furcsa érzés tör rá,de mit sem zavartatva magát,bemutatta őket egymásnak.A 2 személy megismeri egymást,persze csak pár nap elteltével,és lassan,de újra forrósodni kezd köztük a levegő.Telnek az események és Es bosszúra vágyik egyes okok miatt.

A banda többi tagja:

Harry Styles

Ő a banda nőcsábásza.A neve akár ez is lehetne: Harold "perverz" Styles.Minden lányra rádobja magát,ám csak addig míg egy olyan személy nem érkezik az életébe,hogy megtanulja,: Hódítani ezret,Szeretni csak egyet.

Zayn Malik:

A rossz fiú.Barátnőjével,Perrivel boldog párkapcsoltaban élnek.Voltak kissebb kicsúszások barátnőjéhez való őszinteség terén. Dehát nem könnyű egy sztár élete.

Liam Peyne

A banda lelke.Egy jófiú,néha gonosz pillanatokkal.Persze minden egyes csínben benne van a többiekkel,de tudja hogy hol kell meghúzni a határt.
Barátnőjéve Daniellával,szintén boldog kapcsolatban élnek.

Louis Tomlinson:

A vicc király.Mindegy hol vannak,mindig hülyéskedik,de persze komoly is tud lenni,ha akar.Imádja a répát,és a galambját Kevint.
Igen kicsit dilis a gyerek de őt így kell szeretni.Sosem szeretne felnőni de lassan sikerül neki.Mivel Eleonorral már hosszú idő óta együtt vannak.

      

Átlag,viszonylag kevésbé fontos szereplők.:

Fiúk bartánői:

 Elenor Calder
Louis Bartánője.

Danielle Peaazer.Liam Barátnője. 

                                                             Perrie Edwars,Zayn barátnője.

Maddy Henderson.(Beceneve:Medd)

Ő Naomy húga.12 éves.

Maddy és Naomy anyukája,Valery Fester.

Madd és Nomy apukája,Jack Henderson.

 

Naomy kiskutyája,Boo.