Sziasztok!Tudom,kicsit késtem.De nem volt energiám megírni.Aztán egyí kis büntit is kaptam,szóval most,hajnak kettőkor fejeztem be végre.Megdolgoztam vele.Remélem tetszeni fog,és kapok néhány kommnetet,mert akkor tudnám,megérte dolgozni.Ó,és mint látjátok Új modult raktam ki.Lent szavazhattok,menyire tetszett a rész.Ha kommentelni már nem kommenteltek,akkor legalább a pipákkal jelezzétek,hogy velem vagytok,és olvastok.De azért azt a megszokott kommentet nagyon-nagyon szépen megköszönöm,hogy TE állandó olvasó vagy.:)Igaz csak kettő rész(ezennel 3) van fent,de te akkor is kommenteltél.Köszönöm♥
A részről:Nem várt fordulatot vesz az egész.Ez igazából nem is lett volna benne,bevallom.De hogy az elképzelésem sikerüljön kellet valami odavezető történet.Hát ez lett belőle.
Ennyi lett volna.Jó olvasást.Ne felejtsetek el kommentelni/pipálni.♥
xx
*Naomy Szemszög*
Az erkélyen,holdfényben öleltem szorosan magamhoz Niall-t.Régen éreztem ilyen melegséget a testemben.Egy idő után eltolt magától és mélyen a szemeben nézett.
-Nem vagy már fáradt?
-Egy kicsit..Egyébként hány óra van?
-Éjfél-Fél egy körül járhat.
-Ó,hát akkor már le kéne feküdnöm.
-Gyere.-Húzott maga után.Gyorsan,de halkan surrantunk át a folyosón a szobámba.Mivel már átöltöztem a pizsomába,ezzel nem kellett törődnöm.Leültem az ágyra, Niall pedig mellém.
-Tudod..-Néztem rá.-Olyan különös ez.
-Micsoda?
-Ma van Essel az első éves fordulónk.És hát..Nem mondom hogy elvoltam ma kápráztatva.Őt most elveszítettem.De nem bánom,mert visszakapatlak.De..Téged is az évfordulónkon veszítettem el.És őt is.-Néztem fel,és nevettem egyet,persze csak szarkazmusból.-Mi van ha megint lesz velem valami,és elveszítelek?-Néztem a szemébe hosszasan.Ez már a találkozás óta nyomta szívemet.Csak nem tudtam mikor és hol mondjam el neki.Ez tökéletes pillanat volt.
-Ígérem, hogy engem többet nem veszítesz el!-Simította meg az arcom.Ez nagyon jól esett.
-Én mindenképpen veled akarok lenni Niall!De hogy mondjam/mondjuk el ezt Esnek?Nem mondhatom el az igazat!Ismerem..Megharagudna,és bármire,de tényleg bármire képes lenne hogy visszaszerezzen.
-Nomy,tudd hogy én is szeretnélek minden pillanatban csókolni, ölelni,mert nem akarlak újra elveszíteni!Egyszer meg kell mondani neki az igazat!Én sem mondtam még el senkinek.Még a fiúknak sem.De érzem, hogy Liamnak majd egyszer el kell mondanom.-Röhögött egy kicsit,majd újra komolyra vette a szót.-Nem tudom, mikor, mit és hogyan mondjuk meg neki.De egyszer meg kell tudnia mindent!Most még egyenlőre elégedjünk azzal,hogy esténként majd találkozgatunk valahogy.-Mosolygott.Teljes mértékben igaza volt.-Most megyek,a végén még itt alszok el.-Kacsintott,Majd az arcomra nyomott egy puszit.-Jó éjt Naomy.-És már lépett volna ki az ajtón amikor megszólaltam..
-Várj!
-Igen?-Fordult vissza.Majd odasétáltam hozzá és megcsókoltam.
-Jóéjt.-súgtam még oda hozzá,majd rám mosolygott,és kiment.
*Niall szemszöge*
Egy szép beszélgetés, és "újra ismerkedés" után, úgy gondoltam jobb lesz ha át megyek a szobámba és pihenni hagyom Nomyt.Az én szobám a folyosó végén volt.
-Te mit kerestél Naomynál?-Jött ki Harry a szembe lévő szobából.Hupsz.
-Csak visszavittem neki a telefon töltőt amit ideadott.
-Ilyen későn?-Nézet rám furán.Na erre mit mondjak!?
-Aha.Lementem inni,mert nem tudtam aludni.Aztán halottam ahogyan még telefonál,és elmentem gyorsan a töltőért.-Ez az Niall!Megcsináltad!Ez elég hihető volt,nem?
-Hát oké.
-De te hova mész?
-Le.Nem tudok aludni.
-Oh.Oké...-kínos csend..-Szia!-majd otthagytam.Hát igen.Ha nem tudok neki mit mondani,akkor elmegyek.Ilyen a természetem,nem tehetek róla!
***
Reggel elég korán keltem fel.Fél nyolc volt.A fiúk már lent voltak.Lementem hozzájuk, ám az egyetlen lányt a házban nem láttam.Biztos még alszik.Hiszen tegnap sokáig beszélgettünk.
-Jó reggelt!-Köszöntem.
-Itt a reggelid!Ennyi elég lesz?-Mutatott Es vigyorogva a tányéromra.Egy fél pirítós kenyér volt rajta-Ez most komoly Es?Komoly?Ennyi még egy hangyának sem elég!-Majd megfogtam a tányérán lévő kenyeret és az enyémre tettem.Nem csinált belőle nagy ügyet.Már éppen az utolsó fél pirítósomat kentem meg vajjal és lekvárral mikor egy kezet éreztem a vállamon.Ránéztem és meglepődtem.Ám ez csak figyelem elterelő művelet volt,mivel mikor visszanéztem a tányéromra, már nem volt ott az étel.
-Héjj Nomy,az az enyém!
-Most már nem!-Kuncogott.Angyali nevetése van.Nem lehet rá haragudni.
-Ajjaj Naomy,Niall mindjárt ki fog téged nyírni.Elvetted a kajájt!Ezt még senki sem élte túl!
-De engem nem fog bántani Zayn!Igaz Niall?-Nevetett.Már bele is harapott volna a kenyerébe-Jobban mondva az enyémbe-amikor kivettem a kezéből.
-Naaa!-Nézet rám durcisan,-Ah,jól van tessék.-Adtam neki oda végül.Ő megint mosolygott.Szét felezte a kenyeret még jobban,és az egyiket ő ette meg, a másik részt pedig nekem adta.
-Köszönöm!-Csillant fel a szemem.Ekkor mindenki nagy röhögésbe kezdett.Ránéztem Esre aki elég furcsán nézett rám.Majd megszólalt.
-Ó Naomy,még meg sem kaptam a reggeli puszimat.-Nézett rá perverzen.
-Hát most nem is fogod,mert eszek.De ha végeztem talán kapsz.-Kacsintott.Lehet csúnya. hogy ezt mondom, de nekem ez jól esett, hogy nem ment oda rögtön és puszilgatta agyonra.Bár a fiúra megint kiült az a fura arckifejezés,ami az előbb,de most kevésbé érdekelt.Mikor befejeztük a reggelit,leültünk Tévézni.Mindenki befészkelte magát a kanapéra.Naomy köztem és Es között ült.Rám nézett,és mosolygott.Viszonoztam kedvességét.Majd a mellette ülő személy kezével közelebb húzta magához.Elég szorosan.Nomy oda súgott valamit Esnek,amit és tisztán halottam.
-Es..Ez fáj engedj el.-Szinte könyörgött.
-Nem érdekel Naomy!Enyém vagy!Talán inkább Niallhoz húzódnál oda?Nem hiszem.Szóval maradj csendben!
Ezután Nomy elhallgatott és csak csendben ült.Tennem kell valamit!Nem hogy neki,de nekem is fáj amit az állítólagos barátja vele művel.
-Hozok egy kis harapni valót,meg inni.Harry, Nomy segítetek?
-Persze!Gyere Nomy!-Húzta fel Hazz a lányt,Es kezei közül.Bementünk a konyhába,majd Harry beszaladt a kamrába,és keresgélni kezdte a popcornt, és egyéb rágcsálnivalókat.
-Mi volt az előbbi?-Suttogtam neki.
-Őm..-Nézett a földre.Remélem nem az amire gondolok..-Van mikor néha ilyen erőszakos..De csak ha féltékeny.
-És úgy fejezi ki a féltékenységét, hogy fájdalmat okoz neked?
-Nem..Nem mindig.-Suttogtunk még mindig.
-Mi az hogy nem mindig?-Kezdtem ideges lenni.Mire célzott azon hogy nem mindig!?
-Srácok csak sós,és vajas popcorn van.-jött be Harry,mi pedig gyorsan röppentünk el egymás mellöl.
-Jó,nem baj.Itt vannak az üdítők.Nomynál pedig a poharak meg a tálak.Mehetünk.
Bementünk a szobába,majd leraktuk a kezünkben lévőket.Naomy visszaült a megszokott helyére,ahova az előbb csak most sokkal közelebb hozzám.Fél.Fél Estől.Nem értem miért nem rakja már ki a szűrét.
Amikor már a film közepén jártunk, Es megint oda súgott valami Nomynak.
-Nekünk most mennünk kell.Niall,köszi,hogy itt lehettünk!Majd hívlak .Sziasztok!-
Még gyorsan elköszöntek a többiektől egy-egy öleléssel.Mikor Naomyn volt a sor mindenkit mosolyogva ölelgetett végig.Nálam megállt a szembe nézett,majd magához szorított.Persze ezt nem észrevehetően.
Majd Es elhúzta tőlem.Lehet kicsit feltűnő volt..
-Na jól van,majd még jövünk!Sziasztok!
Majd elmentek.Nem sokkal utána megláttam, hogy itt hagyta a pulóverét.Szóltam a srácoknak,hogy utánuk megyek,elviszem neki.
*Naomy szemszöge*
Kiléptünk az ajtón,és Es hirtelen hangulatváltozáson ment keresztül.Mosolygós arcról mogorvára váltott.kezemet erősen szorította és húzott maga után.Majd egy kis bokor előtt meg állt,velem szemben.
-Mi van köztetek?Niall és te közted!Nem vagyok ennyire vak Naomy!Azt hitted nem vettem észre!?
-Te most miről beszélsz?Tudod hogy szeretlek!-Próbáltam magam mentegetni,de igaza volt.Hogy jött rá?Tényleg ennyire feltűnő volt?
-Nem játszod velem ezt!Értetted?-Közeledett felém,és ökölbe szorult a keze.-Mert rossz vége lesz ennek az egésznek Drágám.-Majd mutató úját államra helyezte és maga felé fordította fejem.-Féltem.Nagyon féltem.-Értetted?-Már majdnem hogy kiabált,de én nem tudtam megszólalni.Majd pofon vágott.Én pedig a földre zuhantam..
-Azt kellett volna mondanod hogy igen!
*Niall szemszöge*
Kapusznival a fejemen sétáltam a járdán.Tudtam hogy találkozok velük,mert nem rég mentek el,biztos nem értek még haza.
A távolban megláttam őket,ahogy megálltak beszélgetni.Kicsit gyorsabbra vettem a tempót.Csak hogy mikor már majd nem odaértem Es megütötte Nomyt.Azt hittem felrobbanok.Naomy a földön, és az állítólagos barátja,még ütni készülte.Elkezdtem rohanni.Es közben erősen megfogta a csuklóját,és felhúzta a földről.Aztán meglátott.Ráncigálni kezdte a karját.Futni akart Naomyval együtt,de ő ellenkezett.Belelökte a bokorba,mikor ő nagyot sikított.És onnan már saját erejével nem tudott kijönni.Ekkor az én szívem is sikított egyet.Én eközben végig rohantam.Majd odaértem..
-Azonnal engedd el!
-Ja, hogy ezt te mondod meg Niall!?Talán a te barátnőd?Nem!Habár ahogy láttam,mindjárt az lesz,nem gondolod?
-Mi van veled Es?Annyira nyugodt természetű srác voltál!Egy légynek sem ártottál volna!
-Azóta megváltoztam!Nem is kicsit.És bármit megteszek azért, hogy ami az enyém,az az enyém is maradjon!És ennek te sem állhatsz az útjában!-Kezein már az erek kidagadtak,és láttam ütni készül.Közben ránéztem Naomyra.Ott feküdt a bokorban.Levegőt sziszegve,nehezen vett.A combját fogta a kezével ami..ami véres volt.Na nekem ekkor állt meg a szívem.
De eközben Es, már ütni készült.És meg is kaptam azt az ütést.De ő nem tőlem.Nem tudtam megütni.A barátom.Akármit is tesz,akármennyire megváltozik,akkor is a barátom.
-Es,te tényleg ezt akarod?-Néztem rá.-Az akit a legjobban szeretsz,miattad érez külső és belső fájdalmakat.Te tetted ezt vele!Én csak segíteni akartam,nehogy jobban elveszítsd a fejed!De mit tettél?engem is megütöttél?mire mész ezzel?Mire?-Most láttam rajta,hogy tudja,ez igaz.Nem tudott mit mondani.Könnybe lábadtak szemei.Mire szóltam volna egy pár szót,elrohant.Utána kiabáltam de hiába.Elfutott.
De ami most fontosabb az Naomy!
-Naomy!Naomy jól vagy?-Estem újra kétségbe.Nem vesztett sok vért,de azért láttam, hogy a keze, a nadrágja tiszta vér.Elvettem onnan a kezét,és egy tör volt beleállva a combjába.Megpróbáltam elvenni onnan,de láttam rajta,hogy ez fájna Nomynak.Ezért inkább az ölembe vettem,és elindultam vissza hozzánk.
Nem tudom,hány óra lehetett de hűvös volt.Láttam rajta,hogy fázik.Ez pedig nem jó,mer nyílt sebe van,amiből még mindig csöpög a vér.Elszakítottam a pólóm és bekötöttem vele.A pulcsiim pedig a lányra hajtottam.Még mindig rázkódott szegénykém.Ahj..Jobban fáj ez nekem mint neki..
-Minden rendben lesz Naomy!
Mondogattam neki.Nem hiszem,hogy segített.Mikor már majdnem a háznál voltunk a fülébe súgtam.:
-Szeretlek!-Majd még szorosabban hozzám bújt.
