◘ Prológus

Naomy vagyok.Naomy Henderson.Írországban,lakom.Most vagyok 17 éves,nemsokára 18.Pontosabban 1 hónap múlva leszek felnőtt.Életemből 3 év teljesen kiesett,a kómám miatt.Nagyjából semmire sem emlékszem a kóma előtti hónapokra.Sőt,az előtt lévő 1 év is teljesen homályos.Pár pillanatkép néha-néha bevillan.Ezekből összeraktam egy kisebb történetet,csupán kulcsszavakból.És ezeket időrendbe raktam..
Szőke fiú->Autó fénye->korház->kóma.
Ennyire emlékszem.
Sok ember aki még nem volt kómában úgy gondolja,abban az időszakban olyan mintha álmodnál.Lehet,hogy én más vagyok a többieknél,de én hallottam mindent.Feketeség volt előttem,nem tudtam mozdulni.De halottam mindent.Ahogy pittyeg az a gép,ami a szívem dobogását  mutatja,ahogy a doktorok beszélnek,ahogy a szüleim,és családtagjaim sírnak értem.És hallottam egy nevet.Niall Horan.Úgy beszéltek róla mint valami angyalról, aki engem védelmezett.Fogalmam sem volt róla hogy ki ez a fiú,és most sem tudom.
De nem is kell vele törődnöm,hiszen egy tökéletes sráccal vagyok együtt lassan 1 éve.Bár még nem érzem azt hogy ő az igazi.Mintha valami hiányozna.Nehogy félre értsétek én imádom,szeretem meg minden,de valami hiányzik.Valami erős kötődés,ami vele nincs meg.
Amit még rólam tudni kell hogy zárkózottabb ember vagyok.Nincs legjobb barátnőm.Sőt,ha úgy vesszük csak  Es-sel töltöm minden napjaim,na és a családommal.Húgommal sokat beszélgetek,lassan barátnőmnek tekintem.Az egyetlen,akivel még elvagyok az a kutyám,Boo.
Nem tudom,hogy ez a 3 év emlékezet kiesésem és az az előtti 1 évre emlékezni fogok-e.Se anyuék,se    a húgom nem mondja el hogy mi volt igazából.Hogy hogy történt a baleset.Hogy miért nem emlékezem semmire,és hogy esténként mért álmodok egy szőke fiúval...